2011. január 11., kedd

Practicing the Jhanas (könyvrecenzió)


 A bal oldali képet szemlélve elmélkedhetünk egy kicsit a papáncsá, a feldíszítés veszélyeiről, mivel gondolom, velem együtt nem sokan feltételeznék, hogy a képen látható, átlagosnak és középszerűnek tűnő amerikai házaspár a nyugati buddhista világ kiemelkedő jógiai. Stephen Snyder és Tina Rasmussen a jelenkor (kommentárvonalon) valószínűleg legnagyobb théravádin meditációs mestere, Pa Auk Sayadaw útmutatása alapján valósította meg a dzshánákat, valamint a formanélküli realizációkat egészen a sem-észlelés-sem-nem-észlelés állapotáig. Könyvük a Sayadaw által tanított igen komplex szamatha praxis viszonylag tömör összefoglalása.

Pa Auk Sayadaw burmai meditációs mester, tanítása hűen követi a Viszuddhimaggában foglaltakat Az ismertebb burmai iskoláktól eltérően ő támogatja a dzshánák kifejlesztését. Értelmezésében a dzshána abszorpciós elmélyedés, méghozzá mély-abszorpció. Tanítványainak a Viszuddhimaggának megfelelően elsősorban a dzshánák kifejlesztését javasolja, mivel az általuk elérhető hatalmas éberség mélyebb belátást és gyorsabb haladást biztosít a vipasszana műveleteknél. (Csak a dzshánákban sikerteleneket irányítja a puszta belátás ösvényére) Mint korábban említettem, ez a szemlélet az ösvény szamatha és vipasszana aspektusait erőteljesen elkülöníti. Ezekben a dzshánákban a belátásmeditáció teljesen lehetetlen, csak a vipasszana legoptimálisabb feltételeit teremtik meg a dzshánákkal. Pa Auk Sayadawnál a vipasszana is orthodoxabb értelmezést nyer, voltaképpen nem is tekinthető vipasszana meditációnak mindaz, amit a legtöbb helyen ez alatt a név alatt tanítanak.

Amerikai tanítványai a Practicing the Jhanas című könyben foglalták össze a Sayadaw által tanított szamatha praxist. A mű erénye, hogy szerzői valóban bejárták az összes említett realizációs fokozatot, és erről rövid, személyes, gyakorlati megjegyzéseik is tanúskodnak az egyes állapotok kifejlesztésének tárgyalásakor. A könyv a doktrinális háttérrel kevéssé foglalkozik, szinte szegényes.  A dzshánák kifejlesztésének előkészületeiről szólva felemás képet mutat, pl. a szíla jelentőségéről alig beszél, azonban a konkrét koncentrációs praxishoz szükséges kialakítandó attitűdöket viszonylag részletesen bemutatja. (A bemutatás színvonala azonban elmarad Shaila Catherine kiváló könyvének (Focused and Fearless) vonatkozó fejezeteihez képest.)

Ezt követően részletesen tárgyalja az első dzshána kifejlesztését, majd a további három dzshánáét. A Sayadaw tanításának megfelelően a tárgy először anapanaszati. Egyhegyű koncentrációról van szó, melyben a légzést az orr és a felsőajak közötti szakaszon, egy ponthoz rögzítve figyelik. Az akadályokat kizárólag attitűd-szinten kezelik, elterelődéskor a figyelmet rögtön visszaviszik a tárgyra, és az akadállyal csak nagyon durva formájú megjelenésekor foglalkoznak egyáltalán. Ebben a praxisban ezen a ponton nem is cél bármiféle belátás, a gyors figyelem-visszaterelés viszont nagyon is fontos a koncentráció fenntartásához és növeléséhez, mely ha beérik, automatikusan elnyomja az akadályokat. A dzshána tényezők megjelenése e tanítás szerint nem jelent dzshánikus belépést, a dzshánikus belépés szükséges feltétele a különleges mentális jel, a nimitta megjelenése, stabilizása. Még ez is csak előfeltétel, és ezt az állapotot nem nevezik dzshánának, hanem közelségi koncentrációnak (upacsára szamádhi). Egy további fázisban a nimitta egyesül az anapana ponttal, azaz azzal a ponttal, ahol a légzésfigyelés történik. A teljes abszorpció akkor következik be, mikor a koncentráció jeleként stabilizált, az anapana ponttal egyesült nimitta mintegy "berántja" a gyakorlót a dzshánába.

Az ilyen típusú dzshánákban az éberség egyetlen tárgya a meditációs tárgy. Az időérzék, a test-tudatosság megszűnik, az öt érzék bezárult. Az akarat felfüggesztődik, a dzshánában eltöltendő időt, a kilépés idejét előzetes elhatározásokkal szabják meg. A szerzők hangsúlyozzák, hogy más tanításoktól eltérően nem javasolják, hogy a dzshána tényezők megjelenésekor a gyakorló tárgyat váltson, és az egyik dzshána tényezőt (mely jellemzően a píti) tegye meg tárgynak. (Ilyen metódust tanít tudomásom szerint többek között Leigh Brasington, Ayya Khema útmutatása alapján.) Ez a váltás véleményük szerint a koncentráció elhalványulásához vezet, mely megakadályozza az abszorpciót.

A továbbhaladást szigorú feltételekhez köti a Sayadaw. Az adott dzshánát a tanítványnak mesteri szintre kell fejlesztenie, mely öt mesteri képesség kifejlesztését jelenti. Ezek közül a szerzők beszámolója alapján a legnagyobb kihívást a megadott ideig dzshánában tartózkodás jelenti. A továbblépés előtt három óra hosszat kell eltöltenie a tanítványnak az adott dzshánában, egy perccel sem kevesebbet. Ha előbb kilép, újra kell próbálkoznia.

Ezt követi a soron következő három anapana dzshána leírása, majd a dzshánák kifejlesztése más tárgyakkal. A teljes szamatha praxis az alábbiak szerint épül fel:

4 dzsána - tárgy: anapana-nimitta
A test 32 része (előkészítésként a csontváz és négy elem meditációkhoz, valamint az én-kötődés gyengítéséhez)
Csontváz meditáció (előkészítésként a fehér kaszinához, valamint az én-kötődés gyengítéséhez)
4 dzshána - tárgy: egyenként mind a 10 kaszina
Formanélküli állapotok
- kiindulópont: egyenként mind a 9 kaszinával elért 4. dzshána (azért csak 9, mert a tér kaszina erre a célra nem alkalmas)
Brahmavihárák - 1-3 dzshána, kivétel az upekkha, ott a negyedikig.
4 Védőmeditáció : mettá, a Buddhára való emlékezés, hullameditáció, a halálra való emlékezés
Négy elem meditáció

A szamatha praxis ebben a rendben a négy elem meditációban elért upacsára szamádhiban ér véget, és itt kezdődik a vipasszana.

Tekintettel a három órás előírásra minden egyes továbblépés előtt, nem mindennapi teljesítmény, hogy a szerzők mindezt egy két hónapos elvonulás alatt megvalósították. Könyvüket azoknak ajánlom, akik kifejezetten ezen az ösvényen kívánnak haladni, és fontosak lehetnek számukra a szerzők rövid, de értékes megjegyzései, melyek azonban legtöbbször kifejezetten erre a praxisra vannak szabva. Egyéb tekintetben a Sayadaw tanításai részletesebben szerepelnek saját könyvében, mely PDF-ben ingyen elérhető. A könyv címe: Knowing and Seeing

A Buddhistgeeks blog a szerzőkkel készített interjúja két részletben itt olvasható-hallgatható:
Mastering the Jhanas
The Jedi Mind Training of Concentration



Practicing the Jhanas
Traditional Concentration Meditation as Presented by the Venerable Pa Auk Sayadaw
Foreword by Pa Auk Sayadaw
By Stephen Snyder, Tina Rasmussen
Amazon: $12.46

6 megjegyzés:

  1. De jó, köszi! Nem ismertem őket + a könyvet. (Ajahn Brahm is a légzés-nimittaként megjelenő fényt és örömet teszi a meditáció tárgyává, Mindfulness, Bliss, and Beyond.)

    VálaszTörlés
  2. Szia, a cikk irójától kérdezném, hogy tudnál e megadni email címet vagy msn címet ahol kérdezhetnék tőled? az email címem pori-@freemail.hu

    Amikor beléptem az első dzshanaba utána azt hittem a keletkező örömöt kell figyelnem, de ezek szerint nem? ugyan akkor arra lennék még kiváncsi hogy senki nem ír a dzshánából való kilépést követő depresszióról. Ez nem szükségszerűen következik be mindenkinél? mert ez az elme válasza arra hogy egy időre "eltűnt"

    VálaszTörlés
  3. @Roni:
    Ajahn Brahm könyvéről is tervezek majd írni, ha hozzájutok. Voltaképpen ezt a recenziót is a szutta dzshánák, majd a VISM dzshánák bemutatása után lett volna célszerű közzétenni, de most voltak még a fejemben a részletek.

    @Polai: Írok mailt.

    "Amikor beléptem az első dzshanaba utána azt hittem a keletkező örömöt kell figyelnem, de ezek szerint nem?"

    A legkülönfélébb módon tanítják a dzshánákat.
    Az első kérdés, hogy a dzshánákat a Viszuddhimagga alapján értelmezik, vagy ettől az értelmezéstől elszakadnak?
    Pa Auk Sayadaw mély-abszorpciós dzshánákat tanít, ahol
    1. A nimitta a dzshánikus belépés előfeltétele
    2. A dzshánában az idő és térérzék, az akarat megszűnik
    3. Az öt érzék ennek megfelelően teljesen bezárult. Nincs testérzet, sem hallás, stb.
    4. A dzshánában teljesen lehetetlen bármiféle megismerési művelet (vipasszana), mert per defitionem a dzshána itt aktív citta-khánák - javanák - megszakítatlan sorozata, melyek egyetlen tárgya a nimitta.
    JAVANA-J-J-J-J-J-J-J-J-J-J-J-J-J-J

    Mindez az úgynevezett szuttikus megközelítéstől radikálisan eltér, mert ez elveti a VISM dzshána értelmezését, tekintettel arra, hogy sok, nagyon lényeges ponton a VISM leírása egyenesen szembemegy a szutták leírásával. Ez a megközelítés a szuttákban leírt dzshánákhoz kíván visszatérni. És itt sem beszélhetünk egy egységes álláspontról, mert a szuttikus megközelítések között is vannak jelentős különbségek.

    Mindennek részletes ismertetése a blog feladata, csak nagyon lassan halad, és időnként hosszabb ideig nem tudok írni.

    Depresszió: Ilyenről még nem nagyon hallottam. Max. arról, hogy hiába a mélyabszorpciók, az elvonulást követően a normál életben ugyanolyan "szar embernek" éli át magát az illető (hiszen az akadályok valódi feloldásán nem dolgozott, hanem koncentrációval elnyomta), és ez depresszív hatást vált ki.

    Általában azt mondják, hogy a dzshána utóhatása (és itt mindegy, hogy melyik típus) általában feneketlen jókedv és boldogság, főképpen az 1. dzshána után, ahol arról számolnak be, a jókedv és letörölhetetlen vigyor olyan stabil, hogy azon gondolkozik az ember, normálisnak tartják-e a többiek.
    Mindez az én tapasztalaimmal is egybevág.

    VálaszTörlés
  4. Polai: Én is arra tippelnék, h egy olyan elképzelés lehet a hátterében, h akkor most már minden szép és jó lesz (és/vagy újabb dzshnák jönnek. Van erről szó a kánonban is:

    "Ekkor, Viszákha barátom, az érzéki gyönyöröktől egészen eltávolodva, a tökéletlen állapotoktól elkülönülten, a szerzetes eléri az első dzshánát, és időzik az első dzshánában, melyet az elgondolás és a gondolati megtartás, valamint az elkülönülésből fakadó öröm és boldogság kísér. Ezzel felszámolja a vágyakozást, és [esetében többé] nem húzódik meg a háttérben a vágyakozásra való hajlam.

    Ekkor a szerzetes töprengeni kezd: „Vajon én mikor fogom elérni azt az alapzatot, és mikor fogok időzni abban, melyet a nemes személyek [már] most elérnek és melyben [már most] időznek?”. Abban a személyben, aki ily módon vágyakozást ébreszt önmagában a magasabb rendű megszabadulás iránt, szomorúság kel, mellyel vágyakozás jár együtt." (MN 44)

    VálaszTörlés
  5. Ha a dhyánában az időérzék, a test-tudatosság megszűnik, az öt érzék bezárul, az akarat felfüggesztődik (ez nyilván így van), és a kilépés idejét előzetes elhatározással szabják meg, akkor mi vezérli a folyamatot? Mi az, ami a dhyána alatt az időt érzékeli és a kilépést lehetővé teszi?

    VálaszTörlés
  6. "Ha a dhyánában az időérzék, a test-tudatosság megszűnik, az öt érzék bezárul, az akarat felfüggesztődik (ez nyilván így van), és a kilépés idejét előzetes elhatározással szabják meg, akkor mi vezérli a folyamatot? Mi az, ami a dhyána alatt az időt érzékeli és a kilépést lehetővé teszi? "

    A kilépés automatikus, amikor a dzshánát fenntartó tényezők kimerülnek. Hogy ezt szabályozni tudja, a meditáló a belépés előtt elhatározást tesz. Az elhatározás szankhára (szamszkára). Ez a szankhára vezérli a kilépést.

    Más kérdés, hogy egyes szutták szerint (már amelyek erre kitérnek) a dzshánában belátás gyakorolható, melynek tárgyai az öt halmazat (igen, a rúpa is), ill. részletes bontásban megadja, és többek között a csetanát is említi, ami a szándék. De erről talán később.

    VálaszTörlés