A könnyek dicsérete *

"Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak."

A modern ember érzelmi élete ugyanolyan rongáltságban van, mint gondolati élete, akarati beállítottságai vagy saját testéhez való viszonya. A túltengő emocionalitás világát voltaképpen már elhagyta a modernitás, és ez az elhagyás természetesen lefelé történt meg. Az épséget visszaszerezni akaró emberben ösztönös undor támad az emocionalitással szemben, és saját érzelmi életét, mozgatottságát is gyanakodva és elégedetlenséggel szemléli. Ez az elégedetlenség jogosan következik abból, amit önmagába pillantva konstatál az ember. Ugyanakkor ez egy helytelen attitűd kialakulásához is vezethet, amely az érzelmi élet teljes spektrumára mint legyőzendő (és rátaposva uralandó) dologra tekint. Az érzelmeket az összes többi tudatfunkcióhoz hasonlóan nem elnyomni vagy éppen fokozni, hanem transzcendálni kell.

A shakuhachi, a taiko és a meditáció

Ó, szerzetesek! Ez a három érzés van: kellemes, fájdalmas,
és sem-kellemes-sem-fájdalmas érzés.

A Buddha tanítványa éberen,
Tiszta megértéssel, összeszedett tudattal
Ismeri az érzéseket és a keletkezésüket,
Ismeri, mi módon tűnnek el, és ismeri az utat,
Ami az érzések végéhez vezet.
És amikor elérte az érzések végét,
Egy ilyen szerzetes szomját már kioltotta, eléri a Nibbánát.
SN 36.1 Szamádhi szutta

Mai nap tartotta az Arya Maiterya közösség Vészákhot, a Buddha születésének, szammá-szambódhijának és parinibbánájának ünnepét. Meghívott vendégként Gesztelyi Nagy Judit (Kannon)* vezetett meditációt, melynek alapját taiko dobon és shakuhachi fuvolán ott helyben születő zene képezte.

A zenével kísért meditáció egészen elképesztő volt.