2010. május 29., szombat

A shakuhachi, a taiko és a meditáció

Ó, szerzetesek! Ez a három érzés van: kellemes, fájdalmas,
és sem-kellemes-sem-fájdalmas érzés.

A Buddha tanítványa éberen,
Tiszta megértéssel, összeszedett tudattal
Ismeri az érzéseket és a keletkezésüket,
Ismeri, mi módon tűnnek el, és ismeri az utat,
Ami az érzések végéhez vezet.
És amikor elérte az érzések végét,
Egy ilyen szerzetes szomját már kioltotta, eléri a Nibbánát.
SN 36.1 Szamádhi szutta

Mai nap tartotta az Arya Maiterya közösség Vészákhot, a Buddha születésének, szammá-szambódhijának és parinibbánájának ünnepét. Meghívott vendégként Gesztelyi Nagy Judit (Kannon)* vezetett meditációt, melynek alapját taiko dobon és shakuhachi fuvolán ott helyben születő zene képezte.

A zenével kísért meditáció egészen elképesztő volt.

Az volt a benyomásom, teljesen igazat szól, mikor azt mondja, ez a zene meditációban születik, ott, abban a pillanatban, és (ez már az én meglátásom) maga a zene értelmét veszti, ha a hallgató meditatív állapoton kívül kívánja befogadni. Esztétikai értéke nyilván lenne akkor is, azonban lényegét tekintve kiüresedne, negatív értelemben.
A taiko és a shakuhachi hangja nem játszott főszerepet, hanem döbbenetesen erőteljes katalizátorként hatott, átugorva a szennyeződések felszíni rétegét, rögtön a mélybe hatolva.
Ez kétféle hatást válthat ki:
Annál, akinek nincs tapasztalata a tiszta védanákkal, a szennyeződések erőteljes emocionális formában bukkannak fel, méghozzá gyorsított ütemben. A zene katalizálja a szennyeződések megjelenésének sebességét. Ez nagyon nagy emocionális hintákat iktat be a meditációba, melynek bizonyos veszélye is van: az, hogy erre a hintára a gyakorló nemhogy ráül, hanem rákapaszkodik.
Akinek már ismerős az a terület, melyet ez a katalizált meditáció elér, arra a mélyülés sebessége gyakorol mély benyomást. Olyan ez, mintha az ember rögtön mély meditációba csöppenne, kihagyva az előzetes fokozatokat, melyeken rövidebben vagy gyorsabban, de át kell haladnia előzetesen. Annyit mindenképpen pontosítani kell ezen, hogy a tudat a dhammák e vertikális mélységének felfedezésére normál esetben fokozatosan jut el, miközben fokozatosan egyre nagyobb nyugalomra tesz szert. A kontraszt ebben az ugrásban áll, hiszen bár a zene a tudat összeszedettségét is katalizálta, a dhammák előtáruló minősége azonban mélyebb volt a tudat elért nyugalmi szintjénél, azaz normális esetben az ilyen mélységű belátásokhoz jóval nyugodtabb és összeszedettebb tudat kapcsolódna. Ezt pedig kell tudni követni, ami előzetes tapasztalatok nélkül nehéz feladat lehet.

Emiatt el tudom képzelni, hogy ez a katalizált kimosás némelyek számára egészen sokkoló lehet. Ahogy a tiszta védanák közvetlen aktiválása is, az ezzel kapcsolatos kezdeti, még kibontakozó fázis a meditációban kicsit mindig megrázó marad. Tiszta érzés, tiszta védaná alatt azt értem, melyet az emocionalitástól megfosztott érzésnek nevezhetnénk, a védaná önmagában, a tanhá (vágy) és az upadána (ragaszkodás) fogságából kiszabadult érzés.
Az ilyen katalizált gyakorlatok némi veszélye talán ebben állhat, hiszen normális esetben a tudati összeszedettség és nyugalom (és éberség) oly hatalmas, hogy vágy és ragaszkodás nélkül tudja elfogadni a tiszta érzés diadalmas jelenlétét, azaz ebben a formában engedi fennállni, valamint el is tudja engedni, mikor az érzés törvényszerűen elhalványul és elenyészik.
Ebben az esetben viszont a tudatot felkészületlenül éri az érzések közvetlen elérése, vagy úgy, hogy erőteljes emóciók, azaz szennyezett érzések bukkannak fel sorozatosan, vagy pedig a tiszta érzés köré vágyat és ragaszkodást építhet ki a tudati egyensúly nem kellő mértéke miatt, mellyel természetesen rögtön el is veszíti azt. Ha azonban ragaszkodás munkál benne e felé, felesleges akadályokat támaszt magának: A tiszta érzést nem lehet indukálni, a tiszta érzés imitációja egyfajta emocionális túltengést hozhat létre, ami vészesen rossz irány. Mindez persze a meditáló bölcsességén múlik.

Nem tudom biztosan megállapítani, hogy a tapasztalatokhoz a zene pontosan mennyit tett hozzá, lehetséges, hogy maga a belső alapállás, a fennálló attitűd - mely mindenképpen szükséges - ereje volt a domináns. Mindenesetre fecskékkel is volt hasonló tapasztalatom, ott mégsem tulajdonítottam jelentőséget a madaraknak. ;-)


* az oldal jelenleg (10/05/29) nem elérhető
Gesztelyi Nagy Juditnak egy lemeze jelent meg eddig, mely a Felébredés Éneke címet viseli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése