Ezt annál is inkább célszerű megtennünk, hogy a későbbiekben tárgyalandó különféle felfogások kapcsán ne vesszünk bele egyes nézőpontokba, és bizonyos fokig rögtön felismerhetővé váljanak az ellentmondások.
Az előfeltételekről az előző bejegyzésben már szó esett: az életvezetés tisztasága, a megelégedettség, az érzékek hat kapujának őrzése, a tiszta tudatosság.
A Buddha által tanított meditációk meditációs tárggyal rendelkeznek, azaz van egy meditációs objektum, melyhez a figyelem rögzül. Hagyományosan 40 meditációs tárgyat szoktak figyelembe venni, ezeket a Viszuddhimagga hét csoportba sorolja. Optimális esetben a tanító ezek közül az objektumok közül választja ki a legmegfelelőbbet a tanítványnak.
A théraváda világban a legnépszerűbb meditációs objektum a légzés, ez a lélekzet beavatkozás nélküli, nem irányított figyelését jelenti. Gyakorta tanítják a kaszina (teljesség) meditációkat, melynél a gyakorló egy adott tiszta minőség (pl. a kék vagy piros szín) végtelenbe történő kiterjesztésére törekszik. Kedvelt meditációs tárgy a négy Brahma Vihára (Brahmá lakóhelyei), mely sorozat a szuttákban bizonyos értelemben elkülönül a dzshánáktól, azonban e négyesség tárgyait a gyakorlatban ugyanúgy felhasználják a dzshánák kifejlesztéséhez. A Brahma Vihárák, melyeket Evola találóan "sugárzó kontemplációknak" nevezett, az érzés megtisztításával, felemelésével és végtelenbe kiárasztásával operálnak. A négy Vihára a metta (voluntáris szeretet), a karuna (együttérzés), a muditá (együtt-örülés) és az upekkha (felülemelkedett egykedvűség). A sorozat az érzés mélyreható megtisztulását foglalja magába, melynek csúcsán a tökéletesen megtisztult semleges érzés, a gyönyörű upekkha ragyog. Gyakorolják a speciálisabb meditációkat is, mint például a test elemekre bontását (föld, víz, tűz, levegő ), a test összetevőkre bontását, a temetői meditációkat.
A bhikkhu felkeres egy megfelelő csendes helyet, keresztezett lábakkal, egyenes háttal leül, és figyelmét a meditációs tárgyra irányítja. Kezdetben figyelme nem marad meg a tárgyon állandóan, felmerülő tudattartamok terelik el a figyelmét. Ezeknek az elterelődéseknek a hátterében tudati egyensúlytalanságok vannak, melyeket a Buddha ötös csoportba sorolt, ez az öt akadály:
- érzéki vágy (káma-csanda)
- ellenszenv (bijápáda)
- tompaság és kábaság (thina-middha)
- nyugtalanság és önvád (uddhaccsa-kukkuccsa)
- kétely (vicsikiccshá)
Az érzéki vágy az érzékek öt kapuján felmerülő dhammák iránt érzett vágy. Az ellenszenv a tudattartamok kapcsán felmerült ellenszenv, mely átöleli a viszolygástól a gyűlöletig a teljes spektrumot. A tompaság renyheség, motiválatlanság, tudati tompaság, leesettség. A kábaság álmosság, aluszékonyság. A nyugtalanság izgatottság, egzaltáltság, mely gyakorta folyamatos gondolati betöréseket produkál. Az önvád, melyet mások aggodalomnak fordítanak, a saját személlyel kapcsolatos gondok. A kétely a gyakorlás helyességében és az útban való kétely.
Az akadályok mindegyikére igaz, hogy végtelenül szubtilis módon is fellépnek, úgy, hogy a törekvőnek csak indirekt tudomása van valamelyikük jelenlétéről. Tudja, hogy jelen vannak az akadályok, mivel távollétük a dzshána-tényezők felkelését jelentené.
Az öt akadály megismerése, és a megismerés általi legyőzése a dzshánikus belépés előfeltétele. Mindegyiküket külön sorra fogjuk venni a későbbiekben.
Amennyiben az öt akadály maradéktalanul legyőzésre került, belépés történik az első dzshánába:
[első dzshána]
Eléggé elszakadván az érzéki élvezetektől (káma), elszakadván a nem üdvös dolgoktól (akusala dhamma) a bhikku belép az elszakadásból született, gondolati megragadással (vitakka) és fenntartott gondolkozással (vicsára) kísért, üdvözült örömmel (píti) és boldogsággal (szukha) telített első dzshánába, és ebben időzik.Mivel ez egy bevezető jellegű áttekintés, csak a leglényegesebb elemekre szorítkozunk. A törekvő, elszakadván az akadályoktól, megkönnyebbül, átéli az akadályok terhétől való megszabadulás előtte ismeretlen szabadságát, és hatalmas, nem-érzéki öröm és boldogság támad benne. A határtalan öröm és boldogság jelzi az első dzshánába való belépést. Az első dzshána az akadályoktól való elszakadásból születik, ez nagyon lényeges.
Az első dzshánát négy tényező jellemzi, ezek közül az első kettő, a vitakka és a vicsára a gondolati funkciókal kapcsolatos. Az első dzshánában még jelen van a gondolkozás. A vitakka és a vicsára értelmezése sokrétű, és vita tárgya. Fordítják gondolati megragadásnak és fenntartott gondolkozásnak, gondolkozásnak és elemzésnek, gondolati megragadásnak és elemző gondolkozásnak. Sokan úgy vélik, hogy bár a szó a gondolkozási funkciókhoz kapcsolódik, itt nem gondolkozást jelöl, hanem a meditációs tárgy megragadását, és a figyelem meditációs tárgyhoz történő fenntartott rögzítését.
A píti, melyet örömként, elragadtatásként, extázisként is fordítanak, azt a végtelen örömöt jelöli, mikor a szomjas vándor először pillantja meg az oázist, és benne egy kis tavat, melyben megfürödhet és csillapíthatja szomját. A szukha ezzel szemben az az elégedett, lágy boldogság, melyet a vándor azt követően érez, hogy szomját csillapította és fürdött a tó hűs vizében.
Hangsúlyozottan nem érzéki örömről és boldogságról van szó, hanem olyan tapasztalatokról, melyeket az elszakadásból következő szabadság (az 1.dzshánában) illetve az összeszedettség (a 2.dzshánában) szül. Ezért mondja a Buddha, hogy mivel felül állnak a vágyak világán, nem kell óvakodni tőlük, a meditáció fejlődésének szabályszerű velejárói.
Fentiekben csak a dzshána tényezők nagyvonalú körülhatárolását adtuk meg. A konkrét definíciókkal majd az egyes felfogások ismertetésénél foglalkozunk.
Nem csak a dzshána tényezők felfogása különbözik, vita tárgya az is, hogy az egyes dzshána tényezők egyszerre merülnek-e fel a dzshánában, vagy egymás után.
Ezek nem teoretikus viták, hanem a többféle értelmezés hátterében konkrét tapasztalatok állnak, és ezek a megélt állapotok radikálisan különböznek egymástól. Ennek okaira később visszatérünk.
[második dzshána]
Továbbá, a vitakka és a vicsára lecsendesítését követően a bhikkhu belép a második dzshánába és ebben időzik, melyet a magabiztosság és a tudat nyugalma jellemez, a vitakkától és vicsárától mentes, s összeszedettségből született (samādhija) pítivel és szukhával telített.A második dzshánába való átlépés egyben a gondolkozással kapcsolatos tényezők elhagyását is jelenti. A második dzshánának két tényezője van: a píti és a szukha.
A második dzshána az összes értelmezés szerint jóval nyugodtabb, lágyabb örömmel jár, mint az első, hiányzik belőle az első dzshána pítijének vibrációja. Egy megtisztultabb állapotról van szó. A második dzshána tényezői az elsővel ellentétben szamádhiból születnek.
[harmadik dzshána]
Továbbá, a píti elhalványulását követően a bhikkhu felülemelkedett egykedvűségben időzik, éberen (szata) és tiszta tudatossággal (szampadzsána), és a testében szukhát él át, melyet az árják így jellemeznek: „Boldog, aki felülemelkedett egykedvűségben időzik, éberen!” – így éri el, majd időzik a harmadik dzshánában.A harmadik dzshánába való átlépéskor a törekvő elhagyja az örömöt. Lágy boldogságot él át (a testében, mondja a szöveg), melyet finom fehér fényhez lehetne hasonlítani. Ennek a dzshánának már csak egy tényezője van, a szukha. Érdemes már most megjegyezni, hogy a szöveg szerint a harmadik dzshánát az éberség (szati) és tiszta tudatosság (szampadzsána) kíséri. A tiszta tudatosság fogalma az éberség kiterjesztett működésére használatos, az ülő-meditációkon kívüli élethelyzetekben, napi tevékenység közben.
[negyedik dzshána]
Továbbá, elhagyva az örömet és fájdalmat, a korábbi bánat és gyönyör eltűnésével a bhikkhu belép az örömön és fájdalmon túli negyedik jhánába, és ebben az állapotban tartózkodik, melyet a felülemelkedett egykedvűségnek (upekkha) köszönhetően az éberség tökéletes tisztasága jellemez.A harmadik dzshánának már csak egy tényezője volt, a boldogság érzése. A negyedikbe való átlépésnél a szubtilis boldogságérzés helyét egy sem-kellemes, sem-kellemetlen érzés veszi át, az upekkha, a felülemelkedett egykedvűség. A negyedik dzshánában a tudat emberfelettien éber, tökéletesen kiegyensúlyozott állapotban van. A tudatot semmi nem rázza meg, rendíthetetlen. A negyedik dzshánában a tudat "megtisztult, világos, szeplőtelen, tökéletlenségtől mentes, fogékony, irányítható, szilárd és rendíthetetlen".
Egyes szutták és a kommentárirodalom mindegyik dzshánához egy további tényezőt is hozzárendel, az ekkaggátát, mely a tudat egyesítettségét jelöli. Konvencionális fordítása az egyhegyűség, mely bizonyos értelemben félrevezető lehet, emiatt Bhikkhu Bodhi is inkább a "unification of mind" (a tudat egyesítettsége) kifejezést használja.
További eltérés a kommentároknál, hogy a második dzshánát kettébontják, így öt dzshánáról beszélnek. Az elsőt követően először a vitakka tényezője hagyatik el, azt követően a vicsára is. Ez a felbontás előfordul a nikájákban is, ritkán.
A meditáció egyre nyugodtabb, egyre kiegyensúlyozottabb állapotokon keresztül vezet, mely egyszerűsödéssel jár együtt, az első dzshánának négy tényezője van, a másodiknak kettő, a harmadiknak és a negyediknek egy. Az első dzshána bizonyos egzaltáltsággal járó üdvözült örömétől több fokozaton át jutunk egyre nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb állapotokba, melynek csúcsa, mikor a tudat tökéletes egyensúlyba kerül, a negyedik dzshána upekkhája.
A dzshánák során, ha helyesen fejlesztik ki ezeket, a gyakorló szemét egyre kevesebb por fedi. Lehetőséget kap arra, hogy egyre inkább úgy lássa a dhammákat, "ahogyan azok vannak". Az individualitás láncai lehullanak, és ez olyan "szuperobjektív" rátekintési pontot biztosít számára, mely ideális a három jellegzetesség (dukkha, aniccsa, anatta) belátására a dhammák vonatkozásában. Ezzel a lehetőséggel élhet a törekvő, de ez csak egy lehetőség. Ha nem fordít erre figyelmet, a láncokat valóban szétszaggató belátások "maguktól" nem fognak megtörténni. Elképzelhető az is, hogy ugyan képes megfigyelni egyes kibontakozásokat/elenyészéseket, melyek egy belátás éltető elemei lehetnének, de a kellő gondosság vagy érdeklődés hiánya megakadályozza, hogy a tapasztalatok belátássá érjenek.
A dzshánák kifejlesztésénél szem előtt kell tartani a célt, a megszabadító tudást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése