Az első dzshánában (szutta dzshánák)

A következőkben azt vizsgáljuk, mit tudhatunk meg a dzshánákról a szutták alapján, és mire vonatkozóan nem szolgáltatnak információt.

Kezdjük az utóbbival: a szutták általában nem beszélnek arról, hogy a dzshánákat milyen meditációs tárggyal érték el. Ennek egyik oka az, hogy a beszédek általában egy speciális tanítás keretei közé helyezik a dzshánákat, és nem konkrét megvalósításokat beszélnek el. Viszont ahol mégis erről van szó, ott sem említik a tárgyat. (Ld. pl. Száriputta vagy Mahámoggalána realizációja)
Az egyik olyan szöveg, ahol utalás történik magára a tárgyra, az Ánápána szamjutta, melynek második felében a szutták ánápánaszati-szamádhiról beszélnek, így explicit módon kinyilvánítják, hogy a légzés tudatosságával elért szamádhiról van szó.

Idézzük fel, milyen minőségek és folyamatok tekinthetők a dzshánák előfeltételeinek:

- az öt akadály elhagyása
- üdvös dhammákkal telt tudat
- éberség és tiszta tudatosság
- természetes, a nyugodt tudattal együtt járó, nyílt jóindulat
- kétségek nélküliség
- elégedett öröm megjelenése, melyet
- a píti felkelése követ, mely
- átjárja a testet, majd ez követően
- a szukha lágy boldogsága stabilizálja az állapotot,
- és ezáltal a tudat összeszedetté válik

Érdemes kiemelni, hogy a dzshána tényezők nem egyszerre jelennek meg, hanem sorban, egymás után bontakoznak ki. Amikor a tudat az összeszedettség egyensúlyi állapotába lép, bekövetkezik a dzshána:

Eléggé elszakadván az érzéki élvezetektől (káma),
elszakadván a nem-üdvös dolgoktól (akusala dhamma)
a bhikkhu belép az elszakadásból született,
vitakkával (gondolati megragadás) és vicsárával (fenntartott gondolkozás) kísért,
pítivel (üdvözült öröm) és szukhával (boldogság)
telített első dzshánába, és ebben időzik.

Nézzük sorra:

A könnyek dicsérete *

"Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak."

A modern ember érzelmi élete ugyanolyan rongáltságban van, mint gondolati élete, akarati beállítottságai vagy saját testéhez való viszonya. A túltengő emocionalitás világát voltaképpen már elhagyta a modernitás, és ez az elhagyás természetesen lefelé történt meg. Az épséget visszaszerezni akaró emberben ösztönös undor támad az emocionalitással szemben, és saját érzelmi életét, mozgatottságát is gyanakodva és elégedetlenséggel szemléli. Ez az elégedetlenség jogosan következik abból, amit önmagába pillantva konstatál az ember. Ugyanakkor ez egy helytelen attitűd kialakulásához is vezethet, amely az érzelmi élet teljes spektrumára mint legyőzendő (és rátaposva uralandó) dologra tekint. Az érzelmeket az összes többi tudatfunkcióhoz hasonlóan nem elnyomni vagy éppen fokozni, hanem transzcendálni kell.

Az első dzshána előtt (A dzshánák a szutták szerint)

frissítve: 2010/01/14

Az előző bejegyzést folytatva az öt akadálytól való megszabadulást követő állapot kibontakozását vesszük szemügyre, mely még nem az első dzshána.
Ez nagyon lényeges, ugyanis az öt akadály ideiglenes távollétét egyesek hajlamosak már dzshánaként értékelni, de ez így nem felel meg a szuttáknak.